Az állatszeretet ára
Huszka Zsuzsa írása.
Sok oka lehet annak, miért különösen érintettek az állattartók a kiégésben . Azon túl, hogy a napi kötelező feladatok és a felelősség súlya nehezedik rájuk, az érzelmi érintettség terhe, a visszatérő lelkifurdalás mind az állatokkal megélt öröm ellen dolgozhat.
A napi rutin, a felelősség és az érzelmi bevonódás láthatatlan súlya
Az állattartás mindennapos rutinja sokszor megterhelő. Ezt nehezíti az is, hogy sokan felhőtlen boldogságot várnak, de ehelyett burnout-tal végzik.
Napi rutin, ami sosem áll meg
Az állatok biológiai órája nem ismer ünnep- vagy szabadnapot. A reggeli és esti etetés, almozás, mozgatás, gyógykezelés kőbe vésett kötelezettség; ha kihagysz egy lépést, azonnali következménye van. Ezt a folyamatos készenléti üzemmódot a tested és az idegrendszered egy ideig bírja, aztán lassan, észrevétlenül merül az akkumulátor.
Felelősség, amely élet-halál kérdése
Egy ló kólikája, egy hirtelen műtétre szoruló kutya, egy idős macska krónikus betegsége – mind életet meghatározó döntéseket és jelentős anyagi terheket hozhat. Állattartóként nemcsak a saját, hanem élőlény-társaid testi-lelki jóllétéért is felelsz. Ez a folyamatos „más életéért tartozom felelősséggel” érzés súlyosabb, mint a legtöbb civil munkahelyi stressz, mégis a környezet számára láthatatlan marad.
Érzelmi bevonódás és kötődési teher
Az állatok nem „csak” hobbit jelentenek; kapcsolódunk hozzájuk, ragaszkodunk, családtagként szeretjük őket. Ez az érzelmi közelség óriási erőforrás is lehet, ugyanakkor fokozza a kimerülés esélyét: ha ők szenvednek, velük együtt szenvedsz és a gondozásuk mellett kevés hely marad a saját fájdalmadnak. Lehet, hogy ezer más problémád van, de mégis kimész, hogy megnyugtasd a lovadat – és arra már nem marad, nem hagysz időt, hogy a saját érzéseidet megéld, feldolgozd.
Örömvesztés – amikor már csak a „muszáj” van
A kiégés egyik legfájóbb tünete az örömvesztés. Az a tevékenység, amit valaha szerettél – nyeregbe szállni, az istálló illata, a reggeli közös csend az állataiddal – már nem tölt fel, hanem inkább nyom. Minden feladat rutinszerűen történik, automatizálva. Nem tudsz jelen lenni benne – csak kipipálod.
Ez különösen fájdalmas, hiszen az állattartás épp a szenvedélyből, kapcsolódásból indul. Amikor ez a belső forrás kiszárad, az identitásod is meginoghat: „Ha már ebben sincs öröm, ki vagyok én?”
Lelkiismeret-furdalás: ha pihennél, rossz gazdi/lótartó vagy?
A burnout csapdája az, hogy miközben tested és lelked pihenésért kiált, egy belső hang megszégyenít: „Ne nyafogj, az állatod számít rád.” Sok állattartó nem mer pihenni, mert bűntudata van. A „jó gazdi/lótartó” szerep belső elvárása olyan erős, hogy még a betegséget, a kimerültséget is háttérbe szorítod – akár a végkimerülésig.
Ez a belső parancs nemcsak kegyetlen, de félrevezető is. Mert egy kimerült ember nem tud valóban jelen lenni az állatával. A felelősség hosszú távon csak akkor tartható fenn, ha önmagadról is gondoskodsz.
Mi van a háttérben?
Az önismeret hiánya mint burnout rizikófaktor:
Túlzott megfelelés és a „jó gazdi/lótartó” szindróma
Az állattartás – különösen, ha felelősséggel, szeretettel, odaadással végezzük – könnyen eltolódhat egy olyan irányba, ahol az állandó megfelelési kényszer működtet. Meg akarunk felelni a saját elvárásainknak, a közösség (pl. lovarda, kutyás társaság) elvárásainak, és persze az állatainknak is.
Ez a „jó gazdi vagyok?” belső kérdés olyan, mint egy végtelen verseny, ahol sosem lehet igazán célba érni. Mert mindig lehetne még jobban, még több törődéssel, még több önfeladással csinálni. És ahogy nő a megfelelés iránti vágy, úgy csökken a kapcsolat önmagaddal: már nem kérdezed meg, hogy neked ez jó-e.
Gyermekkori hiedelmek: „Ha nem vagyok hasznos, nem vagyok értékes”
A gondoskodó, túlteljesítő szerepek gyökere gyakran már a gyerekkorban kialakul. Sokunkban él egy belső meggyőződés – sokszor nem is tudatosan –, miszerint csak akkor vagyunk szerethetők, ha hasznosak vagyunk. Ha segítünk, ha gondoskodunk, ha jól teljesítünk.
Ez a hiedelem gyakran szülői vagy tanári elvárásokból, testvér dinamikákból ered:
– „Anya akkor volt nyugodt, ha minden rendben volt körülötte.”
– „Apám csak akkor vett észre, ha jól teljesítettem.”
– „Kicsiként már vigyáztam a húgomra – ezért dicsértek meg.”
Ezek a tapasztalatok megtanították: „A szeretetért cserébe adnom kell valamit.” Felnőttként ez a minta könnyen átszivárog az állatokkal való kapcsolatba is: „Ők is akkor lesznek biztonságban, ha én mindenre figyelek. Akkor vagyok jó ember, ha jól gondoskodom.” Ez viszont egy idő után önfeladásba torkollhat.
Az állatodról való gondoskodás ára: saját szükségleteid elhanyagolása
A burnout egyik oka az, hogy elveszíted a kapcsolatot a saját igényeiddel. Már nem kérdezed meg magadtól, hogy éhes vagy-e, vágysz-e pihenésre, van-e benned szomorúság, amit meg kellene élned. A gondoskodás áldozata leszel – miközben végső soron senki nem várja el tőled, hogy hősként működj.
Sokan ilyenkor érzik, hogy valami nincs rendben, de nem tudják megfogalmazni, hogy mi. Csak annyit tudnak: fáradtak, feszültnek érzik magukat, elveszett az öröm. Pedig a gondoskodás akkor tud valódi, szeretetteljes és hosszú távon is fenntartható lenni, ha nem az önmagadról való lemondás árán történik.
Egyszerű kérdések, amiket érdemes rendszeresen feltenned:
– „Én most hogy vagyok?”
– „Azért csinálom ezt, mert kell – vagy mert szeretem?”
– „Van-e terem a saját érzéseimnek?”
Belső képek, külső megoldások
Ha felismerted, hogy te is érintett vagy az örömvesztésben, tudd, hogy van rá megoldás. Az egyik ilyen a SzomatoDráma játék , aminek az ereje abban rejlik, hogy belső világodat élő szimbólumokkal fejezed ki. Ha fontos része az életednek az állatokkal való kapcsolat, akkor gyakran ezek az állatok jelennek meg a játékban is – de nem úgy, ahogy kívülről ismered őket, hanem úgy, ahogy benned élnek.
A játék során feloldódhatnak régóta cipelt szerepek, feszültségek
A SzomatoDráma nem „megold”, hanem megmutat – és amit látsz, az gyakran belül mozdul el. Egy-egy játék után a résztvevők így fogalmaznak:
„Végre megértettem, mi fáraszt el ennyire nap mint nap.”
„Most először láttam, hogy én is fontos lehetek magamnak.”
„Olyan volt, mintha az állatomon keresztül beszélt volna a lelkem.”
A játék gyengéden, mégis mélyen dolgozik. A belső képek és a test élményei sokszor gyorsabban és őszintébben vezetnek el a változáshoz, mint a racionális beszélgetés. És ami talán a legfontosabb: a játék során helyet kap a valódi érzés, nem kell erősnek, okosnak vagy „rendben lévőnek” lenned.
És ha a válasz az, hogy elfáradtál, túl sok lett – nem kudarc, hanem jelzés. Merj segítséget kérni! Egy önismereti csoportban, egy SzomatoDráma játékban, vagy akár csak egy beszélgetés erejéig egy biztonságos térben, ahol végre te vagy fontos.
Ha szeretnél egy gyors, de mélyebb rálátást arra, hol tartasz most a kiégés folyamatában,
töltsd ki az ingyenes kiégés-tesztemet:
https://huszkazsuzsa.hu/kiegesi-teszt/
És ha úgy érzed, jól esne átbeszélni, ami most benned van, vagy kérdésed van a témában,
jelentkezz egy ingyenes, 30 perces online beszélgetésre a honlapomon keresztül:
https://huszkazsuzsa.hu/#uzenet
Ne feledd: nem kell egyedül cipelned mindent. A belső egyensúly nem valami távoli luxus – hanem alapja annak, hogy valódi, örömteli kapcsolódás legyen közted és az állataid között.
Keress nyugodtan telefonon is: 06 70 3345 028
Kövess be itt: https://www.facebook.com/huszkazsuzsa/