De lehet helye a ló takarmányozásában
A jelenlegi szénakrízisben érthető módon egyre több alternatív takarmányozási lehetőség kerül előtérbe. Ezek között a szalma is fontos szerepet kaphat – azonban csak akkor, ha a takarmányozási értékét, korlátait és a kockázatait egyaránt figyelembe vesszük.
A szalma nem egyenértékű a jó minőségű szénával, de megfelelő minőségben, megfelelő mennyiségben és kiegyensúlyozott takarmányozási rendszer részeként alkalmas lehet a széna részleges kiváltására.
Miért lehet hasznos a szalma?
A jó minőségű, higiénikusan betakarított és tárolt szalma alacsonyabb energia-, illetve fehérje- és magas rosttartalmú takarmányforrás. Ez különösen a kis energiaigényű, jó takarmányhasznosítású, hízékony lovak takarmányozásában lehet előnyös.
A szalma emellett:
• növelheti a takarmány elfogyasztására fordított időt,
• támogatja a természetes, hosszabb ideig tartó takarmányfelvételi viselkedést,
• hozzájárulhat a jóllakottságérzethez,
• csökkentheti az adag energiasűrűségét,
• és megfelelő takarmányozási rendszerben a strukturális rostforrás szerepét töltheti be.
A magas rosttartalom nem jelent automatikusan jó emészthetőséget
A szalma egyik legfontosabb takarmányozási sajátossága, hogy a szénához képest általában több nehezen emészthető strukturális rostfrakciót tartalmaz.
A növényi sejtfalak lignintartalma különösen fontos ebből a szempontból. A lignin a növényi sejtfal olyan komponense, amely a ló emésztőrendszerében rosszul emészthető, és a rost egyéb komponenseinek hozzáférhetőségét is csökkentheti.
Ezért a „magas rosttartalmú” nem azonos a „jól emészthető” fogalmával.
A szalma általában:
– alacsonyabb fehérjetartalmú,
– kevésbé emészthető, mint a jó minőségű széna,
– jelentős mennyiségű strukturális rostot tartalmaz,
– vitamin- és ásványianyag-tartalma pedig önmagában általában nem elegendő a ló szükségleteinek fedezésére.
Ez azt jelenti, hogy a szalma etetésekor különösen fontos a teljes adag tápanyag-ellátottságának ellenőrzése. A szalma nem tekinthető önmagában komplett takarmánynak.
Nem minden szalma egyforma
A takarmányozási értéket jelentősen befolyásolja a növény faja, a betakarítás időpontja, a levél–szár arány, a növény érettségi állapota, valamint a betakarítás és a tárolás minősége.
Általánosságban a levélben gazdagabb növényi részek tápanyag- és emészthetőségi szempontból kedvezőbbek lehetnek, mint a vastag, erősen lignifikálódott szárak.
Ezért a „szalma” önmagában nem elegendő információ egy takarmányozási döntéshez.
A higiéniai minőség kritikus
A szalma takarmányozásánál ugyanúgy alapvető követelmény a megfelelő higiéniai minőség, mint a szénánál.
A nedvesen betakarított vagy nem megfelelően tárolt szalma penészedhet, porosodhat, és a mikrobiális szennyeződés légzőszervi problémák kockázatát növelheti. Különösen fontos ez légúti érzékenységgel vagy krónikus légzőszervi betegséggel élő lovaknál.
A „szalma” tehát nem automatikusan „biztonságos”, csak azért, mert nem széna.
A takarmányozásra szánt szalmának tisztának, száraznak, penész- és dohos szagtól mentesnek kell lennie.
A mennyiség és az egyedi ló is számít
A szalma magasabb rosttartalma és alacsonyabb emészthetősége miatt az adag növelését fokozatosan kell megközelíteni, és mindig figyelembe kell venni:
– a ló életkorát,
– a fogazat állapotát,
– a hidratáltságot és vízfelvételt,
– a mozgás mennyiségét,
– a korábbi kólikás előzményeket,
– az adott szalma típusát és minőségét.
Különös óvatosság szükséges idős, rossz fogazatú lovaknál, amelyek nem képesek megfelelően felaprítani a hosszú, kemény rostokat, illetve olyan lovaknál, amelyeknél egyébként is fokozott a bélsárrekedés vagy a kólika kockázata.
A szalma bevezetését fokozatosan, a bélsár állagának, a vízfelvételnek és a ló általános állapotának megfigyelése mellett célszerű végezni.
Összefoglalva
A szalma nem rossz takarmány.
De nem is automatikus, univerzális szénapótló.
A jó minőségű, megfelelően tárolt szalma egy jól megtervezett takarmányozási rendszerben hasznos eszköz lehet az energiafelvétel mérséklésére és a hosszabb takarmányfelvétel biztosítására – különösen alacsony energiaigényű lovaknál.
Ugyanakkor a szalma alacsonyabb fehérje- és ásványianyag-ellátottsága, nagyobb lignifikációja és rosszabb emészthetősége miatt a teljes takarmányadag összeállítása nagyobb odafigyelést igényel.
A kérdés tehát nem az, hogy „ehet-e a ló szalmát?”
Hanem az, hogy:
Milyen szalmát? Milyen mennyiségben? Milyen ló számára? És milyen teljes takarmányozási rendszer részeként?